Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÓR
SZÓRAGOZÁS
SZÓRAKOZÁS
SZÓRAKOZIK
SZÓRAKOZÓHELY
SZÓRAKOZOTT
SZÓRAKOZOTTSÁG
SZÓRAKOZTAT
SZÓRÁS
SZORDINÓ
SZÓREND
SZÓRENDI
SZORGALMAS
SZORGALMATOS
SZORGALMATOSKODIK
SZORGALMAZ
SZORGALMI
SZORGALOM
SZORGOS
SZORGOSKODIK

SZOMORÚSÁG főnév -ot, -a, (népies) szomoruság
  • 1. A szomorú (1–3) melléknévvel kifejezett állapot; vkinek, vminek ilyen volta. → Agg szomorúság; szomorúságában sírva fakad; szomorúságnak → ereszti a fejét; szomorúságot okoz vkinek; arca szomorúságot tükröz. □ Hasztalan leskődött ott az édes álom, Nem bírt általtörni a szomoruságon. (Arany János) S egyszerre | semmi se fáj, | hisz meghalt, | meg, a halál | és nincsen szomoruság | és boldog | lett a világ. (Szabó Lőrinc) || a. Ennek az állapotnak az emberi külsőn, kül. az arcon tükröződő jele, megnyilatkozása. □ Fájdalom, szomorúság látszott a finom, kedves arcon. (Krúdy Gyula)
  • 2. Elszomorító esemény. Ez bizony nagy szomorúság! Sok szomorúság érte.