SZÓREND főnév (
nyelvtudomány)
A szavaknak, a mondatrészeknek meghatározott szabályok szerinti elhelyezkedése, sorrendje a mondat egészében, ill. a szavak sorrendje a szószerkezetben, az állandósult szókapcsolatban; sorrend. →
Fordított szórend; kiemelt szórend: a mondatrészeknek olyan elhelyezkedése, amelyet az határoz meg, hogy vmely mondatrészt rendsz. erős nyomatékkal kiemelünk;
kirekesztő szórend; →
kötött szórend; →
nyomatékos szórend; nyomatéktalan, összefoglaló szórend; →
szabad szórend; a jelzők szórendje. A magyarban a szórend attól függ, hogy melyik mondatrészt hangsúlyozzuk. □ Minthogy [a japánoknak]
nincs se névelőjük, se vonatkozó névmásuk, a szórend olyan, hogy az európai feje belefájdul, amíg megérti. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): szórendhiba.
- szórendű.