Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZÓLÓ [2] főnév, melléknév és határozószó (régies írva: solo is)
I. főnév -t, -ja
1. (zene) Egyedül, nem karban legfeljebb kísérettel előadott ének-, zene- v. táncszám v. nagyobb műnek ilyen részlete. Szólót énekel, játszik, táncol. □ Nem kell felednünk, hogy az euripidesi dráma soloinál és kardalainál csak a szövegkönyv van kezünknél. (Péterfy Jenő)
2. (játék) <Tarokkjátékban> a játszma megkezdése előtt az egyik játékosnak az a bejelentése, hogy a talonból nem kíván kártyát felvenni, mert a legértékesebb játszmát akarja játszani. Szólót játszik, mond. || a. jelzői használat(ban) (játék) Az így játszott <játék>. A szóló játék, a legértékesebb.
II. melléknév (ritka) Egy személy által előadott. Szóló kanásztánc, kardtánc.
III. határozószó (ritka) Magában, egyedül. □ Szóban volt köztünk, hogy Legalább solo ránduljak el pár hétre Gömörbe. (Arany János)
IV. (határozóragos alak, határozószó-szerűen) (kissé bizalmas) Szólóban: a) más személy társasága nélkül; egyedül, magában. Mi az, te csak szólóban iddogálsz?: b) (ritka) más dolog hozzáadása, más anyag hozzákeverése nélkül; tisztán, magában. □ A rumot megitta szólóban, a cukrot megette komiszkenyérrel. (Tömörkény István)