SZÓSZÁTYÁR melléknév -an, -abb és főnév -t, -ok,- ja (kissé
választékos,
rosszalló)
Fegyelmezetlenül, felelőtlenül, fölöslegesen bőbeszédű, fecsegő (személy).
Szószátyár vénasszony. □ Meg kellett tudnia a papának ezt a dolgot
szinte jó, hogy kiböffentette az a szószátyár Lajos! (Mikszáth Kálmán) Halfogyasztás közben nemigen szoktak beszélgetni még a szószátyárok se. (Krúdy Gyula)