SZÓNOKLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a szónokol igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki szónokol.
- 1. (Szónoki) beszéd, szónoklat mondása. A szónoklás gyakorlata, fogásai. A hosszú szónoklás a szónokot és a közönséget egyaránt kifárasztja. || a. Ennek művészi formája; ékesszólás, szónoki művészet. A szónoklás mestere; a szónoklás művészete.
- 2. (rosszalló) Nagyképű, nagyhangú, üres beszéd, fecsegés. Ez csak amolyan szónoklás! Elég volt már a szónoklásból!
- Szóösszetétel(ek): szónoklásgyakorlat; szónoklástan.
- szónoklási.