SZALASZT ige -ott, ..asszon; -ani (-ni)
Általában szaladni, sietve menni késztet.
- 1. tárgyas (bizalmas) Vkit elszalaszt (1, 1a) vhova, vkiért, vmiért, esetleg vki, vmi után. Orvosért szalaszt vkit. □ Gergelyt a hivatalos gyászjelentés kéziratával a nyomdába szalasztotta. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) □ Az ilyen ijedtségért
nem kell az orvos után szalasztani. (Vas Gereben)
- 2. tárgyas (régies, költői) <Harcban> menekülésre kényszerít, megszalaszt vkit, vmit. □ Hermes népeit
a harc mérge kizárta Vára mezői felé
Itt pedig a fejedelmi magyar csattogva szalasztá A réműlt hadakat s a várasi [= várbeli] büszke csoportot. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: átszalaszt; beszalaszt; elszalaszt; előreszalaszt; felszalaszt; hátraszalaszt; hazaszalaszt; kiszalaszt; körülszalaszt; leszalaszt; megszalaszt; nekiszalaszt; odaszalaszt; széjjelszalaszt; szétszalaszt; végigszalaszt; visszaszalaszt.
- szalasztás; szalasztható; szalasztó; szalasztott.