Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aminek folyamatosságában semmi megszakadás, fennakadás nincsen; folytonos. Szekerek szakadatlan sora vonul az úton. □ Lobognak az őrtüzek, melyek Trójától Argosik szakadatlan láncban jelentik, hogy Ilion elbukott. (Péterfy Jenő) || a. Folytonosan tartó, megszakítás nélküli <főleg időben folyamatos cselekvés, állapot, történés>. Szakadatlan lárma. Reggel óta szakadatlanul esik az eső. □ A szakadatlan fegyverzörgés, lódobogás morajlása kábító volt. (Gárdonyi Géza) Ugy száll fölöttem az idő, mint egy szakadatlan temetés. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Igen gyakori, szinte állandó, meg-megújuló panasz, sírás. Szakadatlanul beszél. □ A tisztes ősz szakadatlan munkásságban élt szinte végnapjáig. (Vörösmarty Mihály) Édesanyám szakadatlanul mondta, hogy a szerelmet csak a gazdagoknak találták ki. (Móricz Zsigmond) Kipirult az italtól, a nyelve forog, szakadatlanul ő beszél. (Nagy Lajos)
II. határozószó (ritka, régies) Oly módon, hogy vminek a folyamatosságában semmi megszakadás, fennakadás nincsen; folytonosan. □ Nagy szekerek, hintók szakadatlan mennek. (Arany János) A szél odakünn dúl fúl szakadatlan. (Vajda János) Szakadatlan résen állottam, hogy megvédjem édesanyámat. (Móricz Zsigmond)