Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÓNOKLAT főnév -ot, -a
  • 1. A szónokol igével kifejezett cselelevés eredménye, szónok által elmondott beszéd. Egyházi, politikai, törvényszéki szónoklat; gyújtó, lelkesítő, uszító szónoklat; szónoklatot mond, tart. □ Fényes szánoklattal a képviselők házát félrevezetném. (Vörösmarty Mihály) A szónoklatnak roppant hatása volt. (Eötvös József) Szép szónoklata a levegőben maradt …, mint egy elpattant szappanbuborék. (Babits Mihály) || a. (Rögtönzött) szónoki beszéd. Szónoklatot vág ki, kanyarít, penderít. || b. (ritka) Szónoklás (1). □ A szónoklatnál az ember szemtől szembe kiáll az emberek előtt, valóságos szerelmi érintkezés az emberi tömeggel. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (rosszalló) A kérdés lényegét kerülő, sok, üres beszéd. Az emberek már unták a szónoklatokat, tettekre vártak.
  • szónoklati.