Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZONÁTA főnév ..tát, ..tája (zene)
  • 1. Kötött formájú, több (rendsz. három-négy) tételből álló zenemű egy v. legfeljebb két hangszerre, amelyek közül az egyik rendsz. zongora. Beethoven szonátái. □ Ma álmom elviszi az enyhe szél | s az ábrándos, ezüstös, halk szonáta. (Kosztolányi Dezső) Éjjel Mondschein szonátát és Áve | Máriát hallgattam egy szál | csöpögő gyertya mellett. (Radnóti Miklós)
  • 2. Hangszeres zenedarab a XVII–XVIII. sz.-ban, különösebb formai kötöttség nélkül. Bach szonátái.
  • Szóösszetétel(ek): szonátaforma; szonátairodalom; szonátatétel.
  • szonátás; szonátázik.