SZOLGALEGÉNY főnév
(
1945 előtt) Fiatal, nőtlen mezőgazdasági bérmunkás. □ Ő is árva, ő is szegény, A faluban szolgalegény. (Gyulai Pál) A leányra gazag legény is szemet vetett, szolgalegénynek hátul, volt a helye. (Eötvös Károly) || a. (
ritka,
régies,
irodalmi nyelvben) Fiatal, nőtlen szolga (1). □ Szolgalegény voltam egy gazdag úrnál. (Petőfi Sándor) Sátor alá pedig a szolgalegények Háromszáz személyre asztalt teritének. (Arany János)
- szolgalegényes; szolgalegényi; szolgalegénykedik; szolgalegénység.