SZOLGÁLATKÉSZ melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
Másoknak előzékenyen segítségére levő, siető, szívesen szolgálatot (7) tevő személy. Szolgálatkész hivatalnok. □ Szolgálatkész, szerény, jó ember
(Tolnai Lajos) Az a furcsa, hogy ez a mindig jóakaratú s szolgálatkész fiú egy olyan képességgel bírt, amellyel pokollá tudta tenni nekem az életet. (Móricz Zsigmond) || a. Szolgálatkészen: más rendelkezését v. azt a lehetőséget várva, hogy vkinek szívességet, szolgálatot tehessen. Szolgálatkészen várta főnöke intézkedését. Szolgálatkészen kinyitotta az ajtót. Szolgálatkészen átadta a helyét. □ Midőn a bástya üregéhez vezető ajtót elérték, kivált a tömeg közül, szolgálatkészen ajánlva magát vezetőül. (Jókai Mór) Kopó
úgy vette észre, hogy az igazgató rábízza, mondja el a tényállást, hírt szolgálatkészen
, vádlói modorban kezdte. (Móricz Zsigmond)
szolgálatkészség.