Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Az emberek közt v. kisebb-nagyobb közösségükben> az életnek, cselekvésnek v. eljárásnak a gyakorlat révén kialakult olyan módja, amelyet általában mindenki követ, bár nem okvetlenül kötelező. Bevett szokás; elterjedt szokás; népi, ősi, régi szokás; falusi, városi szokás; üzleti szokás; szokások és erkölcsök; vmely szokás divatozik, él, fennmarad, kialakul, lábra kap, megvan; a szokás ereje, hatalma; (a) szokás ellenére; szokás szerint; szokásba → hoz vmit; szokásba → jön vmi; szokásban van vmi; kimegy vmi a szokásból; vmely szokást divatba hoz, felelevenít, fenntart, meghonosít; vmilyen szokást → tart; tudja a szokást; szokássá válik vmi; a szokással ellenkezik vmi. □ Jaj, Lillám is . a szokásnak meghódolt. (Csokonai Vitéz Mihály) A szokáshoz, emberekhez Nem szabom én éltemet. (Kisfaludy Sándor) Szokásban volt akkor, de még most se múlta divatját, hogy jobb házból való leányok mintegy a nevelés befejezéseül egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) || a. (Nagyon gyak. állítmányként) Szokás v. nem szokás: (nem) szokták, (nem) illik csinálni; (nem) az a gyakorlat. Ahogy mondani szokás. Ez nem szokás! Azt szokás mondani, hogy Úgy viselkedik, ahogy szokás. □ Az összeboronált fiatalok annyi sokszor kopogtatnak ajtóján, mint az apósnál szokás. (Krúdy Gyula) Csuklóján, mind a kettőn olyan gumiszalag feszült, mellyel irodai aktákat szokás összeszorítani. (Kosztolányi Dezső)
2. <Főleg egyéni vonatkozásban:> ugyanazon cselekvés gyakori ismétlése folytán megszerzett, ösztönszerűleg működő készség, a cselekvésben megnyilvánuló beidegzettség, ill. vki által rendszeresen követett cselekvésmód. Ártalmas, jó, rossz szokás; a szokás rabja; szokása ellenére; szokásba vesz vmit; vkinél szokásban van vmi; szokásból; szokásához híven; vmely szokást abbahagy, elhagy, levetkőz; szokásává válik vmi; felhagy vmely szokással. Vkinek, vminek az a szokása, (hogy) Azt a szokást veszi fel, hogy Ez szokás dolga. (Isten) tartsa meg (→ megtart) jó szokását! Ismerjük a szokásait! □ Nem ijedt ugyan meg, nem szokása félni, De mégsem tudá a dolgot mire vélni. (Arany János) Vannak olyan szokásai, amiket nem szeretek benne. (Gárdonyi Géza) A szarkának az a szokása, hogy végig cserreg a fákon, ha utast lát, és a kocsi érkezését jelenti. (Tömörkény István)