SZÖRNYETEG [e-e] főnév -et, -e (ë, e]
- 1. Szörny (1). Mesebeli, mitológiai szörnyeteg; → tűzokádó szörnyeteg. □ S ha jön elétek az aggok serege S kérdi, mi lelte a tengert: | Mondjátok meg, | Hogy itt úszott az Isten szörnyetege. (Ady Endre)
- 2. A természettől elfajzott, minden emberi érzésből kivetkőzött, kegyetlen, gyalázatos ember. Apagyilkos szörnyeteg; háborúra uszító szörnyeteg. Ilyen szörnyeteget kellett szülnie! □ Szégyen reád, te
szörnyeteg! (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) A női szörnyeteg
ördögi bosszút akar állni. (Ambrus Zoltán)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Borzalmat keltő v. kegyetlenül pusztító erő, hatalom. A háború, a kolera szörnyetege.
- 4. jelzői használat(ban) (ritka, irodalmi nyelvben) Szörnyű, borzasztó. Szörnyeteg tett. □ Ezen abnormis, szörnyeteg állapot nem tarthat soká. (Eötvös József) Szörnyeteg terv volt az, amire a fejét vetette. (Jókai Mór)