SZÓLONGAT tárgyas ige -tam, -ott, .. asson, (kissé
népies) szólogat
- 1. Többször ismételten szólít vkit, vmit. Szólongatja az alvót. □ A kocsis
ostorcsapások között szólogatá Szellőt és Tündért. (Vörösmarty Mihály) A kertben barangoló nagy
kutyáját szólongatta éles hangon. (Herczeg Ferenc) Bárkányi csak most kezdi még szólongatni a lovait. (Tömörkény István)
- 2. (népies) Szólongat vkit: ismételten rászól. Engem ne szólongasson senki.
- Igekötős igék: beszólongat; kiszólongat; leszólongat; megszólongat.
- szólongatás; szólongató; szólongatott.