SZÓHANGULAT főnév (
nyelvtudomány,
irodalomtudomány)
A szó jelentésének érzelmet keltő és kifejező eleme, amely főleg a szó tárgyi vonatkozásából, a vele kapcsolatos szinonimáktól való különbségéből, gyak. a szó hangalakjából, esetleg képzésmódjából, továbbá a szó jellemző használatának társadalmi kötöttségéből v. e tényezők közül többől ered.
A szóhangulat igen jól megfigyelhető, ha például az "atya" és az "apa" szavakat egybevetjük.