Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÓJÁRÁS főnév
  • 1. (régies) (birtokos személyraggal) Vkinek a szavajárása. □ Az öreg úrnak … szójárását soha se utánozza … (Vas Gereben)
  • 2. (nyelvtudomány) Olyan állandósult, rendsz. népi hangulatú szókapcsolat, amelynek tagjai többé-kevésbé megőrizték eredeti jelentésüket, és amelyet csak a gyakori használat forrasztott sajátos egységgé (pl. "szépre száll a füst", "ahol az ebéd, ott a vacsora", "megrázza még szakállát Gergely"). □ Közbeszéd, mindennapi szójárás ez: "régi család, gyökeres nemzetség." (Eötvös Károly)
  • 3. (nyelvtudomány, régies) Szólás (3).
  • 4. (elavult) Nyelvjárás (1). □ Ohajtanám …, hogy nyelvünket egyik szójárásunkhoz se szorítanók. (Berzsenyi Dániel) Az ép nyelvérzékre hivatkozás sem mindenkor biztos, ha az illető a népnyelvet minden, vagy minél több szójárásban nem ösmeri. (Arany János)
  • szójárású.