SZAKAJTÓ főnév -t, -ja (
népies)
Szalmából, gyékényből v. vesszőből font hosszúkás v. kerek, nyitott, fületlen tartó eszköz; a kiszakasztott kenyértésztát kelesztik, lisztet, gabonát, tojást stb. tartanak benne.
Szakajtóban viszi a kenyeret a pékhez. □ Még a szakajtókat is felfordították, s azokra ültek. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi ebbe belefér.
Egy szakajtó liszt, tojás. □ A paraszterkölcs nem ismeri a tékozlást
Egy szakajtó búza már jelentékeny dolog. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): szakajtókendő; szakajtókosár; szakajtóruha.
- szakajtónyi; szakajtós.