SZAKÁCS főnév -ot, -a
Sütéssel, főzéssel, ételek elkészítésével foglalkozó férfi alkalmazott, ritk. alkalomszerűen ilyen munkát végző férfi.
Szállodai, üzemi, vendéglői szakács; az ezred, a század szakácsa; tábori szakács; szakács az úttörőknél; szakácsot tart. □ Fridrik szakács perbe szállván a dajkával, Leöntötte nyakát egy zsajtár csávával. (Csokonai Vitéz Mihály) Nosza ispán, szolga, poroszló, Hajdú, kukta, szakács
Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre. (Fazekas Mihály) [A kutyát] egy ideig a szakács etette a konyhában. (Kosztolányi Dezső) Az utasokon kívül megmenekült az egész személyzet is. A legénység, a tisztek, a pincérek, fűtők, szakácsok. (Hunyady Sándor)
- Közmondás(ok): Legjobb szakács az éhség: az éhes ember a kevésbé finom ételt is szívesen megeszi. Sok szakács elsózza a levest: ha egy ember által is elvégezhető munkába sokan beleavatkoznak, rendsz. el is rontják.
- Szóösszetétel(ek): 1. szakácskés; szakácskötény; szakácsmester; szakácsmesterség; szakácsremek; szakácssapka; szakácstudomány; 2. főszakács.
- szakácsság.