SZIRTES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (irodalmi nyelvben)
Olyan <hely, terület>, ahol kiemelkedő sziklák, sziklacsúcsok vannak; sziklás. □ Hát büntetésed rajtam! amiket Balúl tevék, büntess meg mindenért. | Vagy nincs-e, melyben agg kígyó sziszegjen Pokol szabásu szirtes börtönöd? (Vörösmarty Mihály) Fáradnia kellett, szirtes, nehéz utakon. (Csengery Antal)