Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÍVEL [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
  • 1. (rendsz. tagadó mondatban) (választékos) Szível vkit, vmit: a jóindulat, elnézés, türelem érzésével viseltetik vki, vmi iránt; nem szível vkit, vmit: nem szereti látni, hallani, nem tudja elviselni; türelmetlenül, ingerülten bánik vele. Őt még csak szíveli valahogy. Nem szíveli ezt a gyereket. Nem szívelheti a modorát. □ Mi semmi zsarnokságot … nem szívelünk. (Jókai Mór)
  • 2. (népies, irodalmi nyelvben) Szeret, kedvel. □ Talán minden reggel ujra Kivirult az orra, De nem csoda, mert gondosan Táplálgatta, borral. | Már hiába, ha ez olyan Különös plánta volt, Hagy nem szivelt egyebet, mint Pincei harmatot. (Petőfi Sándor) S engem elhagynak már azok is, Akik eddig szívvel sziveltek. (Ady Endre)
  • Igekötős igék: elszível.
  • szívelés; szívelő; szívelt.