SZITOK főnév szitkot, szitka, (
választékos,
irodalmi nyelvben)
Haragból, indulatból fakadó durva, mocskolódó, gyalázkodó, szidalmazó kifejezés; káromkodás, szitkozódás, átkozódás. (Csőstül) →
hull a szitok a fejére; szitokra fakad; szitkot →
szór vkire; szitokkal →
elborít vkit, vmit; szitokkal illet vkit. □ S még hangosabb lesz a hajófenék, Szitok, kurjantás röpköd szerteszét. (Reviczky Gyula) Agyamban alszik gond, szitok, Most áhítatot áhítok. (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): szitokáradat.
- szitkos.