Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Porrá zúzott anyagot, főleg őrleményt> szitába v. szitára téve, ide-oda úgy mozgat, ráz, hogy a szita lyukacsos szövetén minden nagyobb szemcse, csomó v. szemét fennakadjon, a megfelelő egyenletes finomságú anyag pedig áthulljon. Cukrot, lisztet szitál. || a. (tárgy nélkül) A háziasszony sokáig szitált. □ Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a Szolgáló s dalolgat, behallik nótája. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Csapadék> apró, ritkás szemekben hull, csendesen esik, szemerkél. Szitál az eső; köd szitál v. szitál a köd: a leereszkedő k. finom, parányi cseppekben permetez. □ Az ég borúl, eső is kezd szitálni. (Arany László) Csönd ül a vidéken, szitál hidegen az őszi eső. (Tömörkény István) Tegnap hűs eső szitált. (Radnóti Miklós) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben) <Szél, felhő esőt, havat> lassan, egyenletesen hullat. □ Fehér dombot szitál rá sírhalmúl a förgeteg (Arany János) A hideg esőt fagyos szél szitálta. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Fényt> megszűrve, tompítva bocsát vmi vhova. □ Fölnyitotta rózsaszín napernyőjét, mely éles fényt szitált arcára. (Kosztolányi Dezső)