SZÍTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a szít igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit szítanak.
- 1. Fúvással, piszkálással való élesztés, gerjesztés, növelés. Láng, parázs, tűz szítása. Egészen kihevült a tűzszítás a közben.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek keltése, előidézése, ill. fokozása, táplálása. Bosszú, egyenetlenség, elégedetlenség, felkelés, forradalom, gyűlölet, lázadás szítása.
- 3. (ritka, kissé régies) Vkihez, vmihez szítás: hozzá vonzódás, oda csatlakozás, pártolás. Az ellenséghez, a rokonaihoz szítás.