SZISZEG [ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan <Kígyó, lúd> támadás v. védekezés közben hevesen fújva halk, sivító hangot ad. □ Ott a fák alatt a kígyó Csúszik-mászik és sziszeg. (Petőfi Sándor) [A ludak] szépen elöl mentek, a nyakukat nyújtogatva és sziszegve. (Mikszáth Kálmán) Az ágak között pikkelyes kígyó sziszeg. (Karinthy Frigyes)
- 2. tárgyatlan <Ember> a levegőt fogai között fújva v. szíva, félig csukott szájjal, indulatait visszafojtva (halkan) beszél, szól. Dühösen sziszegett a hívatlan látogatóra. □ Sokan találták "botrányosnak", ha vacsorák közben a fehér abrosz szegélye alatt a két kéz görcsösen,
összekapcsolódott. Egészen fiatal [lányok]
mamái rosszallón sziszegtek. (Kaffka Margit) || a. tárgyas Így mond vmit. □ A virágoknak ezt sziszegem fülébe: | "Balga, könnyenhivő lyányok, hervadjatok." (Petőfi Sándor) Vagy vónánk betyárok, vagy mi! sziszegte a fiatal legény. (Móricz Zsigmond)
- 3. tárgyatlan <Ember> fájdalmában a levegőt majdnem csukott szájjal, összeszorított fogai között befelé szívja. □ Oh, ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett,
Ti, midőn a szúrós serte Sima állatok kiverte Minden szentet sorra szedtek S a beretvától sziszegtek!
| Már az olyan nagy sor nektek! (Arany János) A fiatalabb bicegve, sziszegve sántikált előre fájós lábával. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Lázongását, fájdalmát többé-kevésbé elfojtja v. elfojtani igyekszik. □ Sziszegve se szolgálok aljas, | nyomorító hatalmakat. (József Attila)
- 4. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Élettelen tárgy, dolog, főként tűz> egymás után, hosszan az "sz" hanghoz hasonló hangot hallat. Lassú tűz sziszeg a kandallóban. Sziszegve csukódott be a villamos önműködő ajtaja. Körülöttünk sziszegtek a puskagolyók. □ A lángok
sziszegve nyalták a fahasábokat. (Mikszáth Kálmán) Gránátok sziszegtek, srapnel pukkant a feje fölött. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Sziszeg a szél: sivító hangot keltve fúj a sz. □ Valahonnan az erdőszélről Viszkető kis szelek sziszegnek. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: elsziszeg; kisziszeg; odasziszeg; rásziszeg; visszasziszeg.
- sziszegett; sziszegtet.