SZIRONY [1] főnév -t, -ok, -a (
népies)
- 1. Bunda, ködmön, öv díszítésére, ostor készítésre v. régen a haj, sörény befonására haszn. keskeny, színes bőrszalag. □ Kint pedig a szúrós kemény fagyon, A fiatalság vigalma vagyon: Szironnyal hímzett bő bundáikat Sátorba hányták a hőség miatt. (Arany János) Haja úgy van, ahogy volt: szirony közé fűzve. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Ezzel kivarrott díszítés <ruhán>.
- 2. (elavult) Kosárfonásra használt hántott vessző.
- Szóösszetétel(ek): szironyvarrás.
- szironyos.