SZIRÉN főnév -t, -ek, -je [ë, e]
- 1. (mitológia) Félig nő, félig hal formájú, mesebeli lény, amely csodás énekével magához csábítja, és romlásba dönti a hajósokat. Odüsszeusz megmenekült a szirénektől. □ Körülvétetvén a
szirének
nyájas seregeitől, megjelenik az isten. (Csokonai Vitéz Mihály) És sírván gondolok Aranyhajú szirének énekére. (Juhász Gyula) Mint szirének éneke, | hív partra szállni a tücsökzene. (Szabó Lőrinc)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Csábító és a férfiakat romlásba döntő nő; démon.
szirénes; sziréni.