SZINTAXIS főnév -t, (ok), -a, (
régies írva: syntaxis is)
- 1. (nyelvtan, kissé régies) <Kül. a latinnal kapcs.> a nyelvtannak a szószerkezetekkel és a mondatokkal foglalkozó része; mondattan □ [Rafael) utálta a káposztát, mint a latin szintakszist. (Gárdonyi Géza) Huj, ha én is úgy lettem volna annak idején, talán most vidoran tanítanám a latin syntaxist. (Ady Endre) || a. (nyelvtan, ritka) <A mondattannal szembeállítva:> a nyelvtannak a szószerkezetekkel foglalkozó része; szószerkezettan.
- 2. (iskolai, elavult) A régi latin iskolának az az osztálya, amelyben a latin mondattant tanították.
- 3. (filozófia) (Logikai) szintaxis: olyan rendszer, amely logikai műveletek, főleg következtetések szimbolikus jelekké alakított nyelvi kifejezéseit, ill. ezek összefüggéseinek vizsgálatát (képletekben) foglalja össze.
- szintaxisú.