Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÍNLEL [e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. (rendsz. rosszalló) tárgyas Vmit el akar hitetni magáról, s ennek megfelelően viselkedik; képmutatóan, hazug módon tettet, rendsz., hogy bizonyos előnyöket biztosítson magának; szimulál. Alvást, barátságot, betegséget, haragot, közönyt, süketséget, tébolyt, vidámságot színlel. Őrültséget színlelt, hogy megszabaduljon a katonaságtól. Mézesmázos szavaival jámborságot színlelt. □ Más haragot színlel, makacsabb húrt penget… (Arany János) Jónás próféta… alvást színlel a hajó egyik oldalában. (Mikszáth Kálmán) A cigányleány rábeszélésére… színleli az öngyilkosságot. (Ambrus Zoltán) Sántítást színleltem. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) (rosszalló) Ne hidd, hogy beteg, csak színlel.
  • 2. tárgyas (jogtudomány) Vmit színlel: megtévesztés végett vmely hamis, színlelt jogügyletet köt. Ha mindkét fél csak színlelte az ügyletet, akkor az érvénytelen.
  • 3. tárgyas (elavult) Színez, fest. □ [Az idő] hajszálait színlelte fejérre. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • színlelés; színlelhető; színlelő.