SZÍNKÉP főnév
(fizika) Meghatározott sorrendben, párhuzamosan elhelyezkedő különböző színű fénycsíkokból álló sáv, amely akkor keletkezik, ha az összetett, rendsz. fehér fényt az útjába helyezett prizmával v. ráccsal megtörve, színeire bontjuk; spektrum. A színkép hét látható színe. A színkép színei a vöröstől az ibolyáig terjednek. || a. (fizika, csillagászat) Vmely izzó anyag által visszavert v. vmely gőzön v. gázon keresztülhatoló fény szétbontásával keletkezett olyan kép, amely az illető anyagra sajátosan jellemző színekből és vonalakból áll. Folytonos színkép; sávos színkép; → vonalas színkép; izzó gőzök, szilárd testek színképe vmely csillag színképe. Az égitestek színképéből következtethetünk anyagi összetételükre. A nap színképe a szivárvány színeiből áll.
színképi, színképű.