SZIPOG ige -tam, -ott, jon (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan Sírás v. szepegés közben orrát szívogatja; szipákol. □ Valér szepegve és szipogva állott És kicsi szíve riadót dobolt. (Juhász Gyula) Kezefejével törölgette könnyeit, szipogott az orrával. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Így mond vmit. Elejtettem a bögrémet, és összetört szipogta a gyerek. □ Váljunk, szipogta büszkén, könnyes szemmel [a fiatalasszony]. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan <Náthás személy> orrán ismételten, sűrű egymásutánban levegőt szív be, hogy náthás váladékát visszatartsa. A náthás gyereknek nem volt zsebkendője, ezért folyton szipogott.
- 2. tárgyatlan (ritka, tájszó) <Pipázó személy> pipájának tüzét a levegő gyakori beszívásával élesztgeti; szipákol.
- Igekötős igék: végigszipog.
- szipogó.