SZINEKDOCHÉ [ë; o-ch] főnév -t, -ja, (kissé régies) szinekdoche [ë-ë] (irodalomtudomány)
A szavak jelentésének szűkítésén v. bővítésén alapuló szókép: fogalmilag összetartozó szavak fölcserélése (pl. a nem v. a faj helyett az egyén neve, a tárgy helyett anyagának, az egész helyett egyik részének megnevezése, több helyett egy, határozatlan szám helyett határozott). □ Jellemző szinekdochék: Föl Endre, Béla, föl magyar! Pozsonyhoz kell a férfikar. (Vörösmarty Mihály) Ébredj nagy álmaidból, Ébredj, Árpád fia! (Bajza József) Érted száz halálba Mennék meg sem állva, Szerelmes angyalom! (Petőfi Sándor)