SZILAJSÁG főnév -ot, (-ok), -a
- 1. A szilaj (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vad féktelenség. Játékos, pajkos szilajság. Micsoda szilajság van ebben a fickóban! Ügyességénél csak szilajsága volt nagyobb. □ Eszeveszett szilajságok voltak bennem, Úgy voltam, hogy rögtön elvesztettem a fejem, mint az alkoholista, akinek már egy pohár bortól a fejébe száll a mámor. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek szilaj (1,2) volta, természete, jellege. A bika, a csikó szilajsága; a mulatozás, a tánc szilajsága. A legények szilajsága már tűrhetetlenné fajult. □ A poharak szapora csengése, a muzsika szilajsága paradicsomi boldogságba varázsolták a két szerelmes rokont. (Tolnai Lajos)
- 2. Szilaj (12) viselkedés; szilajkodás. Elég volt már a szilajságból. □ Mulatva töltöm éjszakáim, Szilajság most az én sorom. (Reviczky Gyula)
- szilajsági.