SZÍNEZÉS főnév -t, (ek), -e [ë, e]
Általában a színez igével kifejezett művelet, eljárás, ill. jelenség; az a cselekvés, hogy vmit színeznek, ill. az a tény, hogy vki, vmi színez (vmit); vminek színessé tétele.
- 1. Vminek, főként rajznak, fény(képnek színessé tétele, kifestése. A fénykép, a metszet, a váza színezése. || a. Ennek eredménye: a kifestett kép, tárgy színei. Rikító a kép színezése.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Irodalmi alkotásnak, szóbeli előadásnak élénkítése, színessé, élvezetessé tétele festői szavakkal, szemléletes kifejezésekkel. Az előadás színezése adomákkal; a részletek színezése; az eset túlzó színezése. □ Nemcsak a nyelv, az előadás modora, a színezés
, de minden vonás a népre, az eredeti mesélőre
emlékeztet. (Arany János) Ugyanazon szerepeknek tréfás oldalát még rikítóbb színezéssel tüntette ki, hogy annál jobban nevessenek rajta. (Jókai Mór) Édesanyám nem hazudott soha. Az számtalanszor megtörténhetett, hogy az ideálishoz való törekvése eltorzította a képet
Ez azonban nem hazugság, annak csupán valami távoli rokona, alfaja: színezés. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Zenei előadásnak, ének(lés)nek a szokványos módtól és mértéktől eltérő, különféle művészi eszközökkel való élénkítése, színessé, változatossá tétele. Egyéni színezés. A hegedűs játékából hiányzik a színezés.
- 3. (fizika, fényképészet) Az a fénytani jelenség, hogy a lencsén v. prizmán át nézve a tárgyak természetes színe megváltozik.
- 4. (régies, irodalmi nyelvben) Színlelés, képmutatás. □ Azt vallom, s
színezés nélkül mindig azt beszélem
(Kölcsey Ferenc)
- színezési; színezésű.