SZÍNEZ [í-ë v. i-ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. tárgyas (fényképészet) <Rajzot, metszetet, fényképészetileg előállított pozitív képet> festéssel folyamatosan színessé tesz, kifest. Most színezi a fényképet, a rézmetszetet. || a. tárgyas (rendsz. eredményhatározóval) <Fehér-fekete színskálában készült fényképet> vegyi fürdő segítségével a tarka színskála vmelyik színének árnyalataiba visz át. Barnára, kékre, vörösre, zöldre színezi a másolatokat.
- 2. tárgyas (választékos) <színtelen, halvány dolgot> határozott v. élénkebb színűvé tesz. Az alkonyat vörösre színezte a felhőket. Halvány pír színezte arcát.
- 3. tárgyas (gyak. módhatározóval) (átvitt értelemben, választékos kissé rosszalló) Élénk, festői szavakkal, a valóságot képzeleti elemekkel vegyítve ad elő, mond el vmit; kiszínez. Erősen színezte az esetet. Kissé túlozva, színezve beszélte el a történetet. □ Lényegileg valót beszélett, csak a részelteket színezé élesebben. (Kemény Zsigmond) A szives olvasó képzelme Szinezze, egészítse ki, Mit el nem mondhatok neki. (Vajda János) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, választékos) Jól, ügyesen színez. □ Sophocles már játszik a formákkal; a részletekben is színez, színpadi hatásokat keres. (Péterfy Jenő)
- Igekötős igék: átszínez; beszínez; kiszínez; megszínez.
- színezett; színezhető; színező.