SZIMBOLIKUS [o v. ó] melléknév -an, -abb (régies írva: symbolicus is) (választékos)
Jelképes (értelmű). Szimbolikus ábrázolás, jelentés, kifejezés; szimbolikus jelentőségű álom. A Divina Commedia a legnagyobb szimbolikus költemény. Ibsen Peer Gyntje szimbolikus dráma. □ [Ady] élete az örökkévalóság számára eleve elrendelt szimbolikus élet. (Babits Mihály) Három nagy probléma van, ami a szüleim életét számomra szimbolikussá teszi. (Móricz Zsigmond) || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Szimbólumokat (12) használó, a mondanivalót szimbólumokkal kifejező. Szimbolikus (művészi) stílus; szimbolikus festő. □ Két oldala a bejáratnak
symbolicus képekkel van telefestve. (Jókai Mór)