SZIL [1] főnév -t, -ok v. -ek [ë], -ja v. -je [e] (kissé választékos)
Kisebb erdőkben, vízparton, más fákkal vegyesen növő alacsony v. közepes nagyságú fa, amelynek fogazott, nem szimmetrikus levele, szárnyas termése van; szilfa (Ulmus). Hegyi, mezei szil. □ Futott ő az erdőn, sötét rengetegeken
Levél zörrenése, zöld lomb susogása, A cser, a szil, a bükk félelmes zugása, Rettegéssel töltvén gyönge szívét tele, Különös egy útat csináltattak vele. (Arany JánosAriosto-fordítás)