Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZILFA főnév
  • 1. Szil [1]. A tölgyek között több szilfa állt. □ A büszke szilfa forgács és szilánk, – ledönté, meggyujtá az égi láng. (Tompa Mihály) Az udvaron a szilfa vén árnyéka | s a kapunál – az arcom nézi tán? – | egy idegen és merev tulipán. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. Ennek kemény, tartós fája. Szilfából kerékagyat faragott. □ Hajts görbére az erdőn egy szilfának Fiatalját s ha meghódol, csináld eke szarvának. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Szilfakaró.
  • Szóösszetétel(ek): szilfaág; szilfabetegség; szilfaderék; szilfaerdő; szilfagomba; szilfaiskola; szilfalevél; szilfarönk.