SZIKÁR melléknév (-an), -abb (
választékos,
irodalmi nyelvben)
Alkatánál fogva igen sovány, csontos, inas, rendsz. magas termetű <ember, emberi v. állati alak, termet>.
Magas, szikár férfi; sovány, szikár alak. □ Hát íme, kapóra dudás közeleg. Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg. (Arany János) Ismerte a minisztert, e száraz, szikár, szigorú urat. (Babits Mihály) || a. Csontos, sovány, megnyúlt <arc, kéz>.
Sápadt, szikár arc; szikár kéz. □ Szikár, szőke arca
búskomoly [= búskomor] kifejezést nyert. (Kemény Zsigmond) Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig. (Jókai Mór)
szikárság.