SZABADJEGY főnév
Olyan belépőjegy v. (vasúti) menetjegy, amelyért nem kell fizetni, amelyet ingyen v. természetbeni juttatásként adnak.
Állandó szabadjegye van. □ A szép doktorné
főpróbára ment, amelyre szabadjegyet kapott valami színész ismerősétől. (Kosztolányi Dezső) A jegyző a közigazgatási kongresszusra megy föl Pestre, nem érkezett meg idejében a szabadjegye, hát második osztályon utazik. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): szabadjegykérés; szabadjegyigénylés.
- szabadjegyes.