SZAGGATÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Az a cselekvés, tevékenység, hogy vmit szaggatnak (13); tép(des)és, ismételt v. folyamatos szakítás. A kender szaggatása; a papír, a virágok szaggatása; a ruha szaggatása.
- 2. (átvitt értelemben, kissé népies) Meg-megszakadó éles, hasogató, szaggató fájdalom. Szaggatásai vannak a fülében. A reumás ízületi gyulladás gyakran szaggatást okoz. □ A tavaszi idő dacára sem érzettem lábszáraimban
semmi szaggatást. (Madách Imre) Nagy szikes mezőség az, ahol a juhász halva fekszik
Tavasszal
víz szokott rajta lenni, súlyos szürke víz, tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): fülszaggatás.
- szaggatásos.