Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZ [1]
SZ [2]
SZ [3]
SZ [4]
SZAB
SZABAD
SZABADALMAS
SZABADALMAZ
SZABADALMAZOTT
SZABADALMAZTAT
SZABADALMI
SZABADALOM
SZABADCSAPAT
SZABADEGYETEM
SZABADEGYHÁZ
SZABADELVŰ
SZABADELVŰSÉG
SZABADESÉS
SZABADGONDOLKODÁS
SZABADGONDOLKODÓ

SZABADOS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. (választékos, rosszalló) Az illemet v. a szeméremérzést sértő, illetlen <magatartás, megnyilatkozás>. Szabados beszéd, tréfa; szabadosan viselkedik. □ Bocsánatot kért, hogy az öreggel nagyon is szabadosan beszélt. (Vas Gereben) || a. (választékos, rosszalló) A szokás és az erkölcs korlátait semmibevevő; féktelen, zabolátlan kicsapongó. Szabados élet, erkölcsök. □ Elvileg meg tudják különböztetni a szabadságot a szabadostól, de cselekvényileg [= cselekedeteikben] még nem. (Kemény Zsigmond) || b. (ritka) Szókimondó, sikamlós. □ Ki lehett a mintaképe? Semmiféle falusi ember nem hasonlít hozzá ebben a nyílt, bátor és vakmerően szabados modorban. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) Szabályzatoktól, társadalmi megállapodásoktól nem korlátozott; szabad. □ Egyszer majd hazajönnek …, akik a polgári élet szabados világából egyszerre a katonai fegyelem … világába tisztelegve léptek. (Krúdy Gyula)
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Felszabadított <személy>. □ Sok szabados hajdú, s rohanó paripáju huszárság Jöttenek a várhoz. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Szabadon lengő, lobogó <haj>. □ Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el. (Vörösmarty Mihály) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Megengedett, társadalmilag elfogadott. □ [A királyné] szabadosnak, udvari hanghoz tartozó játéknak veszi az erény behálózását. (Arany János)
  • II. főnév -t, -ok, -a
  • 1. (történettudomány) Szabaddá (I. I. 1b) tett, felszabadított rabszolga v. jobbágy. A középkori szabadosok helyzete. □ [A] szabadosok nem tartoztak jobbágyi szolgálatokkal, hanem … követték a harcba a főurat. (Vas Gereben) [A] gladiátor … nem is született római, hanem illyr szabados. (Jókai Mór)
  • 2. (katonaság, elavult) Őrvezető. □ A két hét előtt besorozott huszárt nagy hamar szabadossá léptették elő. (Jókai Mór)
  • szabadosi; szabadosság.