SZABADJÁRA [ggy] határozószó (személyragos és hatragos; csak 3. sz.-ű alakban) (ritka) szabadjukra [ggy] Nyomósítva: a maga, a maguk szabadjára.
Akadály v. gátló körülmény nélkül, tetszés szerint, szabadon. Szabadjára járhat-kelhet. Szabadjára tehet, amit akar. □ [A könny] szabadjára folydogál le végig mind a két orcáján. (Vas Gereben) || a. Vkit, vmit szabadjára bocsát, enged, ereszt, hagy: a) elereszti, kibocsátja; szabadjára ereszti a kutyát; b) hagyja, hogy azt tegye, amit akar, v. úgy alakuljon, ahogy éppen jön; nem törődik, nem foglalkozik vele. □ Szabadjára hagytam a sok étel között. (Mikszáth Kálmán) Nono, lányom,
ha neköd volnék, nem hagynám olyan szabadjára az uramat. (Móra Ferenc) A kocsis a lovát szabadjára hagyta. (Krúdy Gyula) || b. Szabadjára ereszti a nyelvét: gátlás nélkül megmondja a véleményét. || c. (átvitt értelemben) Szabadjára ereszti a képzeletét: nem vet gátat képzelete csapongásának.