OKULÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Az okul igével kifejezett hatás, folyamat; az a tény, hogy vki okul (vmin, vmiből). Keserves okulás; (a) más kárán való okulás. || a. Ennek eredménye: vmely esetből, eseményből, történetből levonható tanulság, tapasztalat. Okulásul, okulásra szolgál*: okulni lehet v. kell belőle. Okulásodra elmondom a történetet. || b. (ritka) A tanulás lehetősége. □ [Az úri Magyarországon]
a hatóság
soha nem visz nekik [= a tanyati parasztoknak] semmit. Se utat, se védelmet, se okulást. (Móricz Zsigmond)
okulási.