OLTÁRTERÍTŐ főnév (vallásügy)
Az oltárt (1) leborító díszes terítő. □ A nagy fehér oltárterítőt
az ő testvérhúga slingelte. (Mikszáth Kálmán) Középkori kódexből való a sekrestyés arca, aki Gizella oltárterítőjét, régi püspökök süvegeit
mutogatja a tanulni vágyó utazónak. (Krúdy Gyula)