OKIRAT [k-i] főnév
Hatóság v. magánszemély által vminek bizonyítására, igazolására, vmely tény megállapítására v. elhatározás, megegyezés, akarat nyilvánítására meghatározott alakiság szerint kiállított hivatalos (jellegű) irat.
Honosítási, közjegyzői okirat okiratba foglal vmit. □ [A név] még hiányzik az okiratnál [= okratról]. (Kemény Zsigmond) Az okirat le volt pecsételve. (Jókai Mór) Megvásárolja
azokat az okiratokat, amelyek ellenségének bűnét bizonyítják. Azután kelepcébe csalja és gáncsot vet neki. (Ambrus Zoltán)
- Szóösszetétel(ek): 1. okiratgyűjtemény; okirat-hamisító; okiratilleték; okirattan; okirattár; 2. engedélyokirat; közokirat; magánokirat.