Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan A szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt távolabbi(nak tekintett) tárgyhoz, testrészhez kap (VI. 2). A kutya odakapott a látogató lábához. A legény odakap a késhez. □ Hirtelen odakapott a bajuszához, hogy megpederje. (Mikszáth Kálmán) Lehúnyja a jobb szemét, odakap kezével a balhoz. (Gelléri Andor Endre) A gulyásnak összekoccant a foga, odakapott a csendőr kezéhez, megmarkolta és erősen fogta. (Nagy Lajos)
2. tárgyas Hirtelen megfogva odaszorít vmit vhova, vmihez. Odakap magához vmit. Odakapta a táskámat a hóna alá. Hirtelen fölvette az iratait, s az enyémet is odakapta. || a. tárgyas <Tárgy, eszköz> magához ránt, hirtelen magához köt vmit, beszorítva nem engedi el. A kerék odakapta az ujját. □ A hideg vas odakapta a bőrét a nyelvehegyének. (Jókai Mór)
3. tárgyas (bizalmas) <Ételneműt a tűz> főzés, sütés közben kissé megéget, a kelleténél jobban megpörköl. Odakapta a tűz a rántást, a süteményt. || a. tárgyatlan (bizalmas) <Ételnemű> lekozmásodik. Odakapott a rántás, a tej.
4. tárgyatlan (rendsz. múlt időben) (bizalmas) Azt a szokást veszi fel, hogy vmely, a beszélőtő távolabbi helyre v. személyhez sűrűn eljár; odaszokik. Odakap vhová, vkihez. Már únni fognak, nagyon odakaptál. □ A Bécsben lakó magyar fiatalság egy időben nagyon odakapott hozzá [= János bácsihoz]. (Jókai Mór)
Vö: kap (I. 6, II. 2, VI. 2).
odakapás; odakapó; odakapott.