OTTOMÁN [2] főnév -t, -ok, -ja (régies)
<Keleti eredetű> díványszerű, de támla nélküli kerevet, amelynek két végén párnázott könyöklő van. □ Ottománon Leila ott nyugszik. (Gyulai Pál) [Az] ottománt kesergem. |
Nemes tétlenség, nemesíts meg engem! (Babits Mihály)