OTTMARAD tárgyatlan ige
<Élőlény vmely hatás, cselekvés következtében> holtan marad a szóban forgó helyen; elpusztul, meghal v- megdöglik vhol. Ottmaradt a harctéren. Úgy rácsapott a lepkére, hogy azt ottmaradt.
Vö: marad (1).
ottmaradás; ottmaradó; ottmaradt.