OTKOLON főnév -t, -ja otkolony (csak egyes számban) (régies)
Kölnivíz. Egy üveg otkolon; bekeni az arcát otkolonnal. □ Nagy uraknak módjukban van Megförödni, mikor tetszik, Ezen drága otkolonban. (Jókai Mór) Hetvenhárman jártunk az első gimnáziumba
az ön tenyere
engem akkor is puhán cirógatott, mikor büntetni akart
Miért? Hiszen voltak ott otkolonba fürdetett, selyeminges úri gyerekek is, akiknek
arca csak úgy kinálta magát a simogató tenyérnek. (Móra Ferenc)
otkolonos; otkolonoz.