OSZTOZÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában az osztozik igével kifejezett cselekvés, eljárás, magatartás, megnyilvánulás, az a tény, hogy vki osztozik (vkivel); osztozkodás.
- 1. Vminek több személy által maguk közt való szétosztása. A hasznon, a hatalmon, a jövedelmen, a nyereményen való osztozás. Nagy veszekedéssel járt az osztozás. Az osztozás hamar véget ért. □ Az osztozás miatt vesztek el egymástul a testvérek
. akkor a gyerekeknek is haragba kell lenni. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek vmilyen érzelmi állapotában való részvétel, vmely magatartásához való csatlakozás. Vkinek bánatában, fájdalmában, gyászában, örömében való osztozás; vkinek nézeteiben, véleményében való osztozás.
- 2. (ritka, népies) Veszekedés, pörlekedés, civakodás. Hagyjátok már abba ezt a folytonos osztozást.
osztozási.